Tatai vár

A Tatai vár hat évszázad építészeti jegyeit viseli magán. Ez részben földrajzi helyzetével, részben funkciójának, valamint a tulajdonosok elképzeléseinek változásával áll összhangban. Az Öreg-tó partján található vízi várat Luxemburgi Zsigmond király építtette 1397 és 1409 között. Ma a vár Tata jelképe és legjelentősebb műemléke.

1397-ben Tatát a hűtlenséggel vádolt Lackfiaktól Zsigmond király szerezte meg, ahol jelentős építkezésekbe fogott. A király már 1409-ben hosszabb időt töltött itt, tehát ezidőre elkészülhetett az első királyi palota a Lackfi család korábbi erődítményének a helyén. Az épület eredetileg nyaralónak és vadászkastélynak épült. A várat keleten a Zsigmond alatt kialakított tó, délen és nyugaton a tó vizével elárasztott, 12-14 méter mélységű várárok védte. A keleti szárnyon a királyi kápolna állt.

A vár eredetileg nagyjából négyszer akkor méretben épült, mint a mostani mérete. Az eredetileg négy saroktornyos épületnek mára csak a keleti tornya áll, az udvari főbejárattól a romterületen jól kivehetők a vár négy saroktornyának és az azokhoz csatlakozó palotaszárnyaknak az alapfalai.

Tata fénykorát Mátyás király idejében élte, aki a Rozgonyiaktól váltotta vissza a várkastélyt. Mátyás a korábbi épületet teraszok, kerengő és kaputorony hozzáépítésével igazi reneszánsz berendezésű palotává alakíttatta, melynek fényét aranyozás, díszes faragások, szobrok emelték. Az udvar zárt négyszögét emeletes, pilléreken nyugvó kerengővel vette körül, a belső várat második emelettel bővítette.

Mátyás halála után a várat fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg, akinek kedvelt mellékrezidenciájává vált a vár, melyen további bővítésekre, díszítésekre került sor. A mohácsi csata (1526) után Tata a Győr védelmét biztosító végvári rendszer egyik fontos vára volt. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal.

A törököknek sajnos a Tatai vár is áldozatul esett, 1543-ban elfoglalták és feldúlták. Ezt követően az 1566. évi visszafoglalásáig szinte évente cserélt gazdát a császáriak és a törökök között.

A XVI. században a várat az akkori haditechnika elvei alapján korszerűsítették. A belső vár kiváló tüzérségi célpontként szolgáló tornyait a keleti kivételével ekkor bontották vissza. Nem valósult meg a rondella olasz bástyává történtő átalakítása, valamint a belső várárok feltöltése sem.

A várat 1594-ben megint beveszi a török, 1597-ben azonban már ismét a keresztényeké, miután Pálffy Miklós főkapitány seregei visszafoglalják.

A Kara Musztafa nagyvezírrel az élén utoljára Bécs ellen induló oszmán csapatok 1683-ban elfoglalták és felrobbantották. Két évvel később végleg keresztény kézre jutott az ekkorra romos állapotú és 1699-ben lebontásra ítélt vár, amely 1704-1705-ben kuruc kézen volt, majd a tatai uradalommal együtt 1717-ben szolgálati jutalomként Krapf József tulajdonába került.

Tatai vár az Esterházyak idején

Tata 1727-ben az Esterházyak birtokába került, akik megszabadultak a vár lerombolt részeitől, így maradt meg az épület negyede. Eredetileg egy új barokk kastélyt szerettek volna építeni a régi romok elbontásával, de nagy volumenű változásokat anyagi okok miatt nem sikerült véghez vinniük. A kastélyt végül a várfalakon kívül építették fel.

Az Esterházy család uradalmi építőmestere, Fellner Jakab 1755-ben építette a vizesárkon átvezető, négy nyílású hidat és a végében a vörös márványkeretes kapubejárót, ami máig a vár fő bejárata.
Az új kapu és a török kori bejáró közé egy úgynevezett udvarbírói házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával.

A Török kori átjáró az egykori külső bástyarendszer egyetlen szárazföld felőli bejárata volt, mely jelenleg nyári időszakban kiállításoknak, múzeumi táboroknak ad helyet.

A 19. század elején tűz pusztított a várban. Az Eseterházyak a várat 1815-től Charles Moreau tervei alapján romantikus stílusban átépítették, az udvar felé néző homlokzatot pedig Schmidt Frigyes tervei szerint átalakították. Ekkor készülnek a jellegzetes neogótikus ablak és ajtókeretek, a valamint a kváderes borítású terasz is.

Az épület belsejében a 20. század elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek. A belső vár megmarad és átépített része végül körülbelül az 1800-1900-as évek fordulóján nyerte el mai formáját.

A Tatai vár a második világháború végéig, 1945-ig volt az Esterházy család birtokában.

A Tatai vár Múzeuma

A Tatai vár épülete 1954 óta a Kuny Domokos Múzeumnak ad otthont, melyben az állandó helytörténeti kiállítások, korszakok és témakörök szerint mutatják be a gyűjteményt.

Mivel megyei múzeumról van szó, található benne néprajzi, nemzetközi néprajzi, képzőművészeti, régészeti, történeti és természettudományi gyűjtemény is. A gyűjtemény magvát a Piarista Múzeum anyaga alkotja, jelentős részét a 18. századi tatai fajanszgyár termékei teszik ki. A régészeti ásatások és a néprajzi gyűjtés jelentős mértékben gyarapította a műtárgyállományt.

A múzeum legnagyobb gyűjteménye a Római és a Középkori kőtár, mely az épület földszintjén lettek kiállítva. Az emeleten mindenképp érdemes megnézni, a gótikus keresztboltozatú lovagtermet, valamint az egyedülálló látványosságot nyújtó Római szobát.

Állandó kiállítások:

• Római kőtár
• Római szoba
• Középkori kiállítás
• Középkori kőtár
• Tatai céhek története

Római kőtár

A tatai múzeum római kőtára a megye területéről származó darabokat őriz, amelyek elsősorban a Duna-menti Azaumból (Almásfüzitő), Szomódról és Környéről származnak.

A kiállítás faragott oltárkövei, feliratos táblái és domborműves síremlékei a vár udvarának romkertjében elrendezett római kori szarkofágokkal és más faragványokkal egészülnek ki.

Középkori kőtár

A római kőtár mellett a földszinten kaptak helyet a vár legszebb Zsigmond- és Mátyás-kori faragványai, illetve a vértesszentkereszti bencés monostorból származó faragott tagozatok, képes fejezetek, oszlopfők, zárókövek.

A múzeumhoz tartozik a Nepomucenus-malomban található Német Nemzetiségi Múzeum is, amely az épület két szintjén mutatja be a hazai németség történetét és népi kultúráját.

Cím: 2890 Tata, Váralja u. 1-3.